Hároméves korom óta élek Lakiteleken, az általános iskolát itt végeztem, majd a félegyházi Móra Ferenc Gimnáziumban érettségiztem. Népművelés-könyvtár szakot végeztem, majd Szegeden rajztanári diplomát szereztem. Az első munkahelyem a lakiteleki könyvtár vezetése volt, akkor még igen mostoha körülmények között. 1975-ben férjhez mentem Ceglédre. Népművelőként dolgoztam 2 évig, majd a rajztanári állással hívtak vissza szüleim lakóhelyére.

Hoztam magammal egy fiút is, Sándort, aki 1976-ban született. Őt még két kislány követte: Orsolya (1979) és Ágota (1981).

Majdnem 20 esztendőt töltöttem a katedrán, rajzot és magyart tanítottam a helyi iskolában. Közben elvégeztem a Móricz Újságíró iskolát, mert a Lakiteleki Újság készítésében is tevékenyen részt vállaltam, s immár 14. éve vagyok a kiadásért felelős szerkesztő. Közben közel húsz esztendeje elkezdtem az agyagozást is, szép eredményeket érek el folyamatosan különféle pályázatokon, kiállításokon. Ősztől óraadó leszek egy művészeti iskolában, visszatérek a katedrához.

Gyermekeim párt találtak. Egy kétéves kislány boldog nagymamája vagyok. Férjemmel együtt visszük a vállalkozásunkat, melynek része a fotóbolt is.

Elérkezett egy újfajta megmérettetés is; felkértek, hogy induljak a képviselőjelöltségért. Mivel eddig is megtettem a tőlem telhetőt a település érdekében, úgy éreztem, talán ennek a nem kis felelősséggel járó feladatnak is meg tudok felelni. Célom, hogy „egyenesben“ tájékoztassam a lakosságot az ülésekről, hiszen ez eddig soha nem adatott meg itt senkinek. Fontos, hogy ne egy szűk csoport érdekében dolgozzunk, hanem a településért! Lakitelekért, melynek adottságait ki kellene használni! Az idegenforgalmat fel lehetne lendíteni; pl. a falusi turizmust is ki lehetne alakítani; mert Lakiteleknek ipara szinte nincs, a mezőgazdasága közel sem elégséges az ittmaradáshoz... Szeretném, ha végre lenne a községünknek egy falumúzeuma, hogy a még meglelhető régi mesterséget „kincseit“ tovább őrizhessünk az unokáinknak.

Nagyon sok a tennivaló, és nagyon nehéz lesz bármit megvalósítani. Ezzel mindannyian tisztában vagyunk. De teszem a dolgom, hogy a nagyapám, a néhai kádármester emlékét megőrizzem; s édesanyám, a közismert pedagógus szellemiségét tovább vigyem. Tudom, mi a kötelességem. S ha Önök is úgy akarják, akkor az érdekeiket még jobban tudom képviselni; bár eddig is mindig szívügyemnek tekintettem.