Kinek van kedve…
2006.12.26. 10:41
![](portal/lakitelek/image/news/Nagy_Laszlo.jpg)
Nagyon untam már, hogy az egyik kollégával szinte semmi másról, csak a sportról, főleg a fociról lehetett beszélni. Kinek van kedve állandóan a focivilág nagyjairól csevegni – egyszer megkérdeztem tőle, hogy ki az a Váci Mihály. Ő, aki szinte mindenkit ismer a „pályán” gondolkodóba esett. Nem ismerem, de valami kajakos vagy kenus lehet – mondta bizonytalanul.
Kérdezhettem volna Nagy Lászlót is, de akkor nyilvánvaló, hogy azonnal kinevet, és már „vágja” is…, Pilinszky János esetében pedig félvén, hogy átverem, gyanús lett volna neki.
Az ember ébren töltött életének felét a munkahelyén tölti. Teszi a dolgát. Néha vesz egy kis levegőt is. Ha máskor nem, reggeli vagy ebéd szünetben, amit a társakkal együtt kell tölteni. Néhány pár szavas beszélgetés akár kaja közben is felüdítheti. Zsiga, a kolléga egy idő után a legtöbb munkatársát elriasztotta. Többen úgy gondolták, hogy neki a nap minden percében egy „kemény magban” lenne a helye valahol. Persze ennél sokkal több esze volt. Azt is tudta, hogy először is tisztességesen meg kell élni valamiből.
Tágabb dimenzióban Zsiga nincs mindig egyedül. Sőt, van amikor ő van többségben hasonelvű társaival. Akkor elemükben vannak, az, az igazi. Egyébként legtöbbjük rendes ember. Zsiga is az, dolgos, szorgalmas. Csak kissé egyoldalú. Nincs más téma, nincs más vélemény.
A példa régi, csak az óhaj mai: jó lenne, ha beszélhetnénk mindenről egymással. Esetleg megpróbálhatnánk egymással szót érteni. A fociról is. Miért kerülgetnénk egymást, tartsunk kis szünetet, üljünk le kajálni.
Terjéki Ferenc
Lakiteleki Torna Egylet
elnöke
|