A mérkőzés első negyedórájában úgy tűnt, hogy minden rendben lesz. Szervezettebb volt a középpálya, tudatosabbnak látszottak a támadások, egymás után alakultak ki a helyzetek. Ahogy mondani szokták, „ajtó-ablak” Bagó Dénes és Fórizs István előtt, és volt jó helyzetben Lángos László, Fazekas Zoltán és Kalics József, de lövő erejét ismerve kissé távolabbról még Magyar Péter is. Ahogy ilyenkor lenni szokott, jött egy védekezési hiba, amire aztán a hazai kapus is rosszul reagált, mert közben megtorpanva indult ki a kapuból, így a büntető területen belülre került támadóval szemben, ha nem is súlyosan, de már csak szabálytalankodni tudott. A csapat viszont megúszta gól nélkül, hiszen a vendég kapus a felső lécre bombázta a büntetőt. Ezzel azonban még nem volt vége. Egy újabb védekezési hiba következtében meglépett az iménti támadó, és védhetetlenül a jobb felső sarokba lőtt. Hidegzuhany! Aztán kiderült, hogy lehet ezt még fokozni is. Alig néhány perc elteltével ugyanis ugyanaz a támadó, a „díszőrséget” álló védők mellett kilenc-tíz méterről védhetetlenül újra kilőtte ugyanazt a felső sarkot.

A hazai támadások továbbra is hiába voltak, a szünetig már egyetlen helyzetet sem sikerült kihasználni. Igaz, hogy ebben szerepe volt annak is, hogy a vendégeknek olykor a „kézilabda” is engedélyezett volt, mert a szomszédvárból érkezett játékvezető még a látványos kezezést sem fújta le; úgy látszott, hogy a hazai csapat javára nem szívesen ítél büntetőt. Legalábbis Lakiteleken.

Szünet után a nem túl biztató 0:2-ről folytatódott a játék. Ezzel együtt is azoknak volt igaza, akik azt mondták, hogy még nincs minden veszve. Nem telt el a játékrész első harmada, amikor egy tizennyolc méteres szabadrúgást Bagó Dénes helyezett lazán a kapuba, majd pár perccel később Fórizs István kilépve a védők mögül élesen a hálóba talált. Volt még idő bőven. Bár egy kicsit váratott magára, Lángos László még időben megszerezte a harmadik hazai találatot. A vendégek kapusa, mint korábban többször, elsőre ezúttal is bravúrral mentett; de mivel csak belevetni tudta magát a lövés útjába a kipattanóval a hazai támadó újra próbálkozhatott; a harmadikra sikerült a kapuba „gyötörni” a labdát. Még az utolsó percekben is lehetett volna növelni az előnyt, ám a csereként beállt Verebélyi Gábor az általa jól kialakított helyzetben 10-12 méterről az üres hosszú sarok helyett a rövid mellé lőtt.

A lakiteleki csapat ezen a mérkőzésen végig fölényben játszott, amit a vendégek is éreztek, hiszen vezetésük birtokában is gyakran nagyon csúnyán szidalmazták egymást. Csak érdekesség, hogy ezért közülük senki sem kapott sárga lapot; miközben Bagó Dénest, biztató szavait félre értve sújtotta ezzel a játékvezető.

Összességében a gólokat eredményező védelmi hibáktól eltekintve nem játszott rosszul a hazai csapat. Az első félidei gólszegénység persze rettenetesen „borzolta az idegeket”. Ezzel együtt is Balla László és Fórizs István középpályára kerülésével „finomabbak” voltak a passzok, aminek leginkább Magyar Péter örülhetett, hiszen legtöbbször őt akarják a társak „megszakítani”. Kifejezetten jó támadások mentek, a beadások illetve az előre, keresztbe ívelések viszont rendre nem sikerültek. A vendég kapus zsákmánya lett mind, pedig érhette volna tiszta helyzetben a társakat. A hazai csapat, ha úgy használja ki helyzeteit, mint a vendégek, sokkal nagyobb lett volna a különbség. Így is dicséretet érdemel persze, hogy volt ereje az első félidei eredmény után „felállni”.

Az ifjúsági együttes rengeteg szép támadást vezetve, és egyébként is jól játszva 1:1-re végzett ellenfelével, aminek természetesen nagyon örültek a vendégek.

Terjéki Ferenc