Az elején ez a mérkőzés is úgy indult, mint „szokott”, ezúttal azonban némi várakozás után megszületett az első találat. A támadásokat főleg a jobboldalon Magyar Péter és Lángos László közreműködésével vezette a hazai csapat. Azután mégis a baloldalról született az első gól, az oda átkeveredett Lángos László éles szögből, bal lábbal remekül találta el a labdát, ami a hosszú kapufa mellé vágódott be a felső sarokba. A baloldalon is futottak támadások, de azok valamilyen okból megrekedtek még mielőtt komoly helyzet alakulhatott volna ki belőlük, vagy sikertelen beadással értek véget.

A második játékrészben még inkább játékba lendült a hazai jobboldal. Magyar Péter elemében volt, előfordult, hogy nagy lendülettel a félpályán át végig cselezte magát, csak a tizenhatoson tömörülő vendég védelem tudta nagy nehezen megállítani. Bár nagyon figyeltek rá, Fórizs István is egyre gyakrabban jelentett veszélyt. Egy Magyar Pétertől kapott labdából meg is toldotta a találatok számát. Lefordult a védőkről, és mintegy tizenkét méterről elgurított a kimozduló kapus mellett. Előtte hasonló helyzetben a kapusba lőtt, ezúttal azonban nem hibázott. Ebben a félidőben rengeteg helyzetet alakítottak ki a hazaiak. Az egyébként jól játszó Kalics József kétszer került a kapussal szembe, de nem sikerült betalálnia. Tőle kapott nagyszerű labdával Bagó Dénes is szembe fordulhatott volna a kapussal, ő azonban, bár lőhetett volna, kifelé tolt a labdán. Egy alkalommal kiváló helyzetfelismerésnek köszönhetően Tóth Sándor tört a középpályáról kapura. Nagy erejű lövése annak ellenére komoly gondot okozott a vendégek kapusának, hogy a közelében vágódott a labda a kapura. Nagy nehezen lábbal sikerült mentenie. Magyar Péternek viszont sikerül játékára feltenni a koronát. Becselezte magát a jobb oldalon, majd éles szögből úgy talált be a rövid kapufa mellett, hogy a lövés után már csak a hálóban táncoló labdát lehetett észlelni. A helyzetek persze még ezek után is megvoltak. A legnagyobb Kalics József előtt, aki tizenhat méterről, szemből tisztán, senkitől nem zavartatva lőhetett kapura, de elhamarkodta egy kicsit, így a lövés fölé szállt. Volt két ígéretes átlövési kísérlet is. Az egyik Makra Tibortól, aki egyszer már az első félidőben is próbálkozott; a másik pedig Tóth Gábortól, aki váratlanul, nagy erővel küldte a labdát a jobb felső sarok felé. Ritka szép távoli löket volt, gólt érdemelt volna.

A mérkőzés kezdetétől az utolsó percig nem adták fel a vendégek sem. Támadásaikat azonban nagyon jól szűrte meg a középen Balla Lászlóval felálló védelem. Nem szabad azonban megfeledkezni Molnár Arnoldról sem, aki mint a korábbi, szintén győztes mérkőzésen a Tabdi ellen, ezúttal is a mezőnyből kiemelkedve játszotta meg a jobboldali védő feladatait. Még a támadások segítésére is futotta az erejéből. A hazai kapusnak is volt két bravúrja, de amikor szükség volt rá, inkább a kapuból jól kimozdulva oltotta ki a vendég támadások erejét.

A sima 3:0 arányú hazai győzelem bőven megérdemelt volt, kevés szerencsével még tovább is lehetett volna a hazaiak gólkülönbségén javítani. Mindez annak volt köszönhető, hogy a csapatból ezúttal többen is jó formában játszottak, és a góllövés terhe sem csupán egy játékos vállára nehezedett. Ezt a formát átmentve, hátralévő nehéz ellenfeleivel is játszhat még jó mérkőzéseket a lakiteleki csapat.

Az ifjúságiak küzdelmében vendég győzelem született. A felnőtt csapatból kisárgult, de még túlkorosként az ifjúságiaknál játéklehetőséggel rendelkező két vendégjátékosnak köszönhetően 7:2 arányban jobbnak bizonyultak a csólyospálosi fiatalok. Annak ellenére, hogy a lakiteleki csapat tagjaiból néhány kivétellel hiányzott az akarás, sok helyzet maradt ki. A gólkülönbség túlzottnak, a vendégek számára egy kissé szerencsésnek is mondható.

Terjéki Ferenc