Annak ellenére, hogy voltak ígéretes támadások, az egész félidőben, de talán egy hazaadás-szerűre sikeredett mellett az egész mérkőzésen is Magyar Péter éles szögből leadott lövése volt az egyetlen, amit a hazai kapus hárított, de az is úgy, hogy még elvetődnie sem kellett.

Az ellenfél, ha eleinte kevesebbet is birtokolta a labdát, veszélyesen támadott. Rendesen megdolgoztatta a vendégek védelmét, amely a kapusukkal az élen állta a sarat. A kapu közelébe szálló veszélyes beadások rendre a kapus zsákmányai lettek, és nem egyszer messze kifutva és kivetődve is sikeresen hárított. Sajnos egy sikeres hárítás után mégis gólt ért el a hazai csapat. A kapus majdnem a tizenhatosig kifutva merészen vetette bele magát a labdát egyedül rávezető támadó lövésébe. Sikerült menteni, a kipattanó labdát azonban egyetlen védő sem támadta, így azt mintegy huszonegy méterről egy élelmes hazai támadó lőhette a kapuba. Ez az 1:0 volt a félidő eredménye.

A második félidőben sem játszott alárendelt szerepet a vendégcsapat. Ha lehet, még a helyzetei is ígéretesebbek voltak. Ebben a játékrészben is inkább Kalics Józsefnek és Bagó Dénesnek voltak tisztább helyzeteik. A lövésekkel azonban késlekedtek, vagy éppen elkapkodták. A helyi nézők közül már volt aki megjegyezte, hogy fáradnak a hazaiak. Ezt a lakiteleki csapatra még nem mondta senki, de nem is mondhatta, hiszen Ézsiás Gábor irányításával az edzésmunka rendszeres és színvonalas, és a résztvevők számával sincsenek igazán gondok. Egy komoly hibasorozatnak köszönhetően aztán mégis a hazaiak növelték előnyüket.

Egy zavartalan, tiszta helyzetben kapott oldalpasszot a baloldali védő ügyetlenül az ellenfélhez játszott. A helyzet egy továbbítást követően a jobboldalon még menthető lett volna, de a védő előbb késlekedett, majd a büntető területen belülre érve szabálytalankodott. A megítélt büntető nagy erővel, két kapufát is érintve vágódott védhetetlenül a vendégek kapujába. A hazaiaknak a második félidőben is volt több, veszélyes támadása, de elsősorban a fiatal vendégkapusnak köszönhetően több gól már nem esett. Volt, hogy abszolút helyzetben, egy akción belül háromszor vetődött önfeláldozóan a labda útjába, máskor a védőn megpattant lövést tornázta ki a léc mellől. Ha nem fog ki ilyen jó napot, akkor nem 2:0 a mérkőzés végeredménye.

A lakiteleki csapat elsősorban ezúttal is gólképtelenségével tűnt ki. Voltak azonban komoly hiányosságok a védekezésben is. Sajnos a második félidő elején húzódás miatt a baloldalon Tóth Gábornak, a jobbon pedig Molnár Arnoldnak is kellett kiválnia a csapatból, ez pedig tovább gyengítette az egyébként is sokat bizonytalankodó védelmet. A védelem oszlopa, Balla László szinte magára maradt, többször kellett jó ütemben közbelépnie. A hazai csapat a szerencsésen szerzett két góllal együtt is annak köszönhette a győzelmet, hogy közülük azt kivétel nélkül minden pályán lévő játékos akarta. Ilyen szempontból a hazai csapat „adottságai”, hozzáállása jóval felülmúlta a vendégekét.

Az ifjúságiak küzdelmében is hazai győzelem született. A 3:0 azonban nem fejezi ki a játék képét. Miközben többnyire balszerencsés gólokat kaptak, huzamosabb ideig többször játszottak fölényben a lakiteleki fiatalok; csak a befejezés nem sikerült. Tudni kell persze azt is, hogy a hazai együttesben öt túlkoros, nem egy esetben „légiós” játszott, így a kilencven százalékban serdülő, vagy serdülőből tavaly „kinőtt”, kivétel nélkül helyi játékosokból álló vendégek sokkal inkább a jövő tehetségei, mint a „hazaiak”.

Terjéki Ferenc