A győzelemmel felérő döntetlent kiharcoló csapat: Terjéki Gábor - Molnár Arnold, Tóth Sándor, Balla László, Kocsis Tamás (Oláh Dániel) – Magyar Péter, Fazekas Zoltán, Rózsa Ferenc (Makra Tibor), Kalics József – Fórizs István (Budai János), Lángos László. Edző: Ézsiás Gábor

Rózsa Ferenc „birkózott” a baloldali tizenhatosnál. A labda Fórizs István elé került, aki nagyszerűen fordult vele kapura, és csapata, valamint annak jelen lévő szurkolói nagy örömére laposan a kapubaba talált. Majdnem megvolt a válasz is, de a kitörő hazai támadó lövését a vendégek kapusának sikerült bravúrral hárítania. További negyedóra elteltével azután ismét a vendégek örülhettek egy újabb gólnak. Egy jobboldalra kipattanó labdára Magyar Péter csapott le, és elég éles szögből, a tőle megszokott nagy erővel laposan a kapuba vágta.

A kialakuló eredmény sajnos nemcsak a hazaiaknak, hanem úgy látszott, hogy a játékvezetőnek sem igazán tetszett. Egyre egyoldalúbban ítélt, szabadrúgások lehetőségeit adva gyakran teremtett a vendégek számára veszélyes helyzeteket; és ami még rosszabb, a sárga lapokat is igen elfogultan osztogatta. Rózsa Ferenc fejesgóljával persze ő sem tudott volna mit kezdeni; Kalics József remekbe szabott beadását azonban a végig jól játszó középpályás senkitől sem zavarva, tiszta helyzetből fölé fejelte. Akár el is dőlhetett volna a mérkőzés. Ezt az eseményt megelőzően történt, hogy a kapussal szemben egyedül kapura törő Rózsa Ferencet a tizenhatos oldalvonalánál hátulról elkaszálták. Az eset piros lapot érdemelt volna, a játékvezető azonban csak sárga lapot adott. Az egyik lakiteleki támadó, Lángos László ilyet korábban a semmiért, a „szándékért” kapott. A hazaiak keménykedésére jellemző, hogy a másik támadót, Fórizs Istvánt a hazaiak vezetője védőivel akarta „levetetni” a pályáról. Ez szerencsére nem sikerült, bár egyszer komolyabb ápolásra is szüksége volt. Ami egyik esetben a védőknek nem sikerült, sikerült a másikban a játékvezetőnek. Az első félidő negyvenedik perce táján, egy hazaiak javára megítélt szabadrúgásnál Lángos László a szabadrúgás helyének irányába három méterre „elrúgta” a labdát, amiért újabb sárga lapot, és egyúttal pirosat is kapott. Felháborító játékvezetői ítéletsorozat! Bosszantotta is nagyon a lakiteleki szurkolókat. A sportszerűség miatt érdemes a kiállított játékos jóhiszeműségére utalni; tudniillik szerinte az első sárga lapra nem emlékezett a játékvezető és csak akkor észlelte, hogy mit tett, amikor felmutatta a másodikat.

A komoly ember hátrány ellenére a második félidőben sem adta fel a lakiteleki csapat. Elszántan védekezett, amikor pedig lehetőségét látta, 2:0 arányú vezetése ellenére is nagyon jó átütő erővel tovább támadott. Egyre nyilvánvalóbb volt azonban, hogy nem csak az ellenféllel kell megküzdenie. A játékrész hatodik perce tájékán a végig korrekten működő asszisztensek egyike, lest jelzett. Annak ellenére, hogy előnyszabályról szó sem lehetett, nemhogy kifelé nem rúgatott, hanem a visszapasszolt labdát támadó lakiteleki játékossal szemben fújt szabálytalanságot. A szabadrúgást követő támadásból a hazaiaknak sikerült szépítenie. Ez a mozzanat már végképp arra figyelmeztetett, hogy a vendégeknek a hátra lévő játékidőben nagyon nehéz dolga lesz. Egy védelmi megingást követően aztán sikerült a hazaiaknak egyenlítenie. A védők mögé került támadó kapura húzott, és a tehetetlen kapuvédő mellett nagy erővel a hálóba juttatta a labdát.

A lakiteleki csapat továbbra sem adta fel, és kis idő múlva egy újabb jobbra kipattanó labdát Magyar Péter, mintegy az előző gólját lemásolva lőtte a hosszú sarokba. A vezető gól után nem sokkal el is dőlhetett volna a mérkőzés. Fórizs István a kapuhoz közel kisodródott a baloldalon. Akár lőhetett volna is, de az előtte lévő védő miatt nem kockáztatott. A legjobb megoldást választva a kapu előtt álló Kalics Józsefhez játszott, aki viszont a kapusba lőtt, majd a kipattanóból az ismétlés sem sikerült. A nagy igyekezettel játszó középpályásnak később volt egy másik helyzete is. Jobboldalról, nyolc-tíz méterről belsővel küldte erősen kapura a labdát, ami azonban fölé szállt. Még ezt megelőzően Molnár Arnoldnak volt egy igen merész próbálkozása. Egy előre vágott labdát a jobboldalról, a félpálya közeléből, kapásból a kapura vágta. A levágódó labda a kapusról kipattant, de nem volt, aki kihasználja a helyzetet. Közben Rózsa Ferencnek is volt egy helyzete. Balösszekötő helyén vezette kapu felé a labdát, és hogy elkerülje a védővel való találkozást, már lőtávolból ugyan, de kissé messziről néhány méterre mellé lőtt. A játékrészben a hazaiaknak volt egy les-, és egy egyenlítő gólja is. A létszámhátrány miatt nagy terhet viselő védelem kissé kihagyott; a mögé került támadó tizennégy méterről leadott lövését bravúrral még kiütötte a vendégek kapusa, ám a kipattanóra is csak a támadó reagált, és megszerezte a hazaiak egyenlítő gólját.

A mérkőzésből már csak alig több mint tíz perc volt hátra, amikor 3:3 állásnál egy nyújtott lábas talpalásért korábban már besárgult hazai játékos térfelük közepén lerántotta a támadásba lendülő Kalics Józsefet, amiért újabb sárga, majd piros lapot kapott. Az eredmény a hátralévő játékrészben már nem változott. Nem a lakiteleki csapaton múlott, hogy a forduló legnagyobb meglepetése nem születhetett meg.

Az ifjúságiak mérkőzésén Orgovány – Lakitelek 4:1

A két együttes játékerejében annak ellenére sem volt ilyen különbség, hogy a hazaiaknál már ebben a korosztályban is játszanak „légiósok”. Több volt közöttük a még engedélyezett túlkoros is. Mindezek ellenére azzal nyertek, hogy lendületesebbek, pontosabbak voltak; és talán jobban készültek a mérkőzésre.

Terjéki Ferenc