22. forduló: Lakitelek – Dunavecse 3:2 (2:0)
2008.05.16. 19:59
Ézsiás Gábor legénysége kezd magára találni. Hét mérkőzésből immár a negyediket nyeri, és az egyik bajnok aspiráns otthonában elért egy bravúros idegenbeli döntetlent is. Ezúttal egy stílusosan, lendületesen és keményen játszó, az élmezőnybe tartozó ellenfelet fektetett két vállra. Az előjelek nem voltak túlságosan biztatóak. Rózsa Ferenc egy mérkőzéses eltiltása, Magyar Péter betegség miatti, Kocsis Tamás egyéb okból történt távolmaradása, Fazekas Zoltán kisárgulása megnehezítette a szakvezető helyzetét.
A mester és az utánpótlást gondozó szakember Balla László természetes és nyilvánvaló jó kapcsolatnak köszönhetően aznap, gyorsan két ifjúsági játékos, Babita Krisztián és Gödény Gábor is bekerült a keretbe. A második félidőben mindketten játékhoz is jutottak.
Egyenrangú ellenfelek összecsapásaként indult a mérkőzés. Nyíltan támadtak a vendégek is; egy negyedórányi játék után aztán váratlanul gólt ért el a hazai csapat. A jobb oldalon, mintegy huszonöt méterre a kaputól Budai János elé került a labda. Kevesen gondolták, hogy lőni fog, de jól tette. A labda a hosszú saroknál a felső, majd az oldal lécet is érintve került a kapuba. Remek gól volt.
A vezetés ellenére izgalmas, változatos maradt a játék. Nagyon tudatosan szőtt támadásokkal, gyakran veszélyeztettek a vendégek is. Gólt azonban ismét a hazaiaknak sikerült elérni. Kalics József hatalmas partdobása átszállt a büntetőpont előtt helyezkedő védőkön. Fórizs István lecsapott a labdára, és közelről, a kimozduló kapus mellett laposan, nagy erővel kilőtte a rövid sarkot.
A vendégek a széleken is megmozgatták a hazai védőket, és középre történő beíveléseik is veszélyesek volta. Szabadrúgásaik közvetlenül a kapust is próbára tették. Egy alkalommal a hosszú felső sarokból kellett kitornáznia a labdát, a másik esetben pedig a kapu előtt megpattanó lapos labdát kellett a hosszú alsó sarokból kiütnie. A kipattanó labdára támadó csapott rá, de merész belevetődéssel másodszor is sikerült hárítania. Egy baloldali támadást követően szépíthettek volna a vendégek, a hosszú oldalra átlőtt labdát tisztán fejelhették, ám az messze a kapu fölé szállt. A félidő legnagyobb helyzetét azonban Kalics József hagyta ki, ezúttal a jobb oldalra keveredve kapott labdát. Védőjével szemben egy az egyben nagyszerűen játszotta magát tisztára, de mintegy tizenöt méterről nagy erővel a rövid oldalon a kapufát „borotválva” fölé lőtt. Már itt eldőlhetett volna a mérkőzés.
A második játékrészben mintha a vendégek kezdtek volna lendületesebben. A félidő közepe táján sikerült is szépíteniük. Ezúttal is egy előre ívelt szabadrúgást végeztek el. A védők közül nem ment fel fejelni senki; a mögöttük lévő két támadó egyike pedig úgy tett, mintha fejelne, de elengedte a labdát, ami így a kapuba vágódott. Lehetőséget éreztek a vendégek az egyenlítésre, ami további lendületet adott nekik. Ilyen körülmények között nagyon jókor született a hazai csapat harmadik gólja. Jobb oldalról Fórizs István végzett el egy szabadrúgást. A védők talán a közben beállt Verebélyi Gáborra figyelhettek, így a mintaszerű beadást az üresen maradt Lángos László nagy erővel a kapu jobb oldalába fejelte. Ez a találat is nagyon jókor esett, a vendég csapat azonban továbbra sem adta fel. A mindig veszélyes pontrúgásaik egyikénél sikerrel is jártak. Nagy erővel rúgták meg a labdát, ami a kapus előtt megpattant. Félig sikerült a mentés, de a kapuvédőről kipattanó labdára ezúttal is egy támadó csapott le, és az ő ismétlése már sikerült. Még igen izgalmas negyedóra következett, az eredmény azonban nem változott, 3:2 arányban a hazai együttes megérdemelten diadalmaskodott. A mérkőzés iramára jellemző, hogy a lakiteleki csapat két fiatal játékosa Oláh Dániel és Tánczos Tamás is úgy begörcsölt, hogy mindkettőjük esetében cserére volt szükség. Összességében a hazai közönség remek hazai gólokkal fűszerezett, színvonalas, szórakoztató, ugyanakkor izgalmas mérkőzést láthatott.
Az ifjúságiaknál Lakitelek – Dunavecse 4:2
A már említett okok miatt kissé tartalékosabb hazai csapat nagy küzdelemben, de végül teljesen megérdemelten győzte le az élmezőnybe tartozó, jó képességű ellenfelét.
|