6. forduló Dunavecse – Lakitelek 1:2 (1:1)
2009.02.11. 18:11
Az öltözőépületből kilépve Lángos László azzal kapcsolódott be egy beszélgetésbe, hogy bent a mester azt mondta nekik, hogy történelmet írt a csapat. Ézsiás Gábornak igaza van. Az ő keze alatt most ért el az együttes olyan sikert, hogy sorozatban öt mérkőzését megnyerte, illetve otthonában először fektette dunavecsei ellenfelét két vállra. Remélt, de azt senki nem gondolhatta komolyan, hogy várt győzelmet aratott a lakiteleki csapat. A sikerhez az is hozzájárulhatott, hogy volt olyan játékos, aki megérezte előre ezt a sikert. Ez az érzés másokra is átragadhatott, mert mindenki igyekezett kivenni részét a győzelemből.
A lakiteleki együttes szerezte meg a vezetést. A jobbösszekötő helyén egy előre adott labdára Kovács Péter rajtolt. Védőjével együtt már a tizenhatoson belül jártak, amikor összecsapásuk következtében a labda Lángos László elé került. A fiatal csatár nagyszerű helyzetfelismeréssel mintegy tizenkét méterről laposan egyből a hosszú sarok irányába lőtt, és a vetődő kapus alatt be is talált. A hazaiakat egy rövid időre megfogta a bekapott gól, de viszonylag hamar magukra találtak. Előbb éles szögből leadott erős lövésüket védte a vendégek kapusa, majd a kapufáról vágódott keresztbe egy lövésük. Ennél az esetnél a fejelni felugró Tóth Sándort szabálytalanul kilökték a labda alól, de félő, hogy a játékvezető megadta volna, a gólt. Volt még egy szerencsés helyzet. A vendég hálóőr nagyon bizonytalanul mozdult ki a kapuból, védőtársával ütközött, a támadó azonban nagyon mellé fejelt. Egy szerencsétlen helyezkedésnek köszönhetően aztán megszületett a hazaiak egyenlítő gólja. Kissé szigorú ítélet következtében a balösszekötő helyéről mintegy tizenkilenc méterre a kaputól szabadrúgáshoz jutottak a hazaiak. Nem tudni miért, de a lövés előtt a lakiteleki kapus belépett a sorfal takarásába, a labda pedig akadálytalanul ott jutott a hálóba, ahol állnia kellett volna.
Volt helyzete persze a vendégcsapatnak is. Egyszer Molnár Arnold lőhetett tisztán, mintegy huszonkét méterről, ám nagy igyekezetében földbe rúgott és így a lövés erőtlenre sikerült. Nevéhez fűződik egy másik, még nagyobb helyzet is. A középpályáról betört a tizenhatoson belülre, tíz-tizenkét méterre jobbról már csak a kapussal állt szembe, amikor teljesen érthetetlenül takarásban lévő társa kérte a labdát. Lőni kellett volna, de hallgatott a kérésre, megpróbált passzolni. Kár volt, nem is sikerült. Ezen kívül Mata Józsefnek volt még egy remek távoli lövése. Nem tartott eléggé sarokra, de éppen a vetődés vonalában pattant, kicsit ki is jött a kapusról, végül azonban sikerült mentenie. A játékrész egészét tekintve a kialakult eredmény igazságosnak volt mondható.
A második játékrész is viszonylag kiegyensúlyozottan indult. Mintegy negyedórányi játék után a sérült Oláh Dániel helyére éppen beállt Verebélyi Gábor elment a baloldalon, bejátszotta a labdát Fórizs Istvánnak, aki először még a kimozduló kapusba lőtt, a lepattanó labdát viszont már higgadtan helyezte a hazaiak kapujába. Már az első bekapott gól után keménykedni kezdtek a hazaiak, a másodikat követően viszont néha már a fejüket is elvesztették. Egy félpályánál ellenük ítélt szabadrúgás miatt egyikük fölöslegesen úgy szólt be a játékvezetőnek, hogy az piros lapot adott. Azon kívül, hogy az eredmény bánthatta őket, nem volt okuk panaszra, hiszen egyikük Molnár Arnold látványos visszahúzásáért, majd kapusuk utolsó emberként Mata József faultozásáért nem, hogy lapot, de még figyelmeztetést sem kapott. Egyébként végig veszélyesen támadtak. A nagy akarásnak következtében azonban csak egy látványos lökés után, majd sokszoros lesállásból sikerült kapuba találniuk. Lakiteleki helyzetek is voltak. Mindkét szélen jól mentek a támadások. Magyar Péter elfutása volt többször is ígéretes, ám a beadások rendre mélyre sikerültek. Verebélyi Gábornak is volt nagy helyzete, de jobbról, a kapussal szembe kissé elkapkodta a lövést, ami mellé szállt. Így az eredmény már nem változott.
Összességében a lakiteleki csapat megérdemelte a sikert. Talán többet is tett érte, mint ellenfele, de mindenképpen szervezettebb, támadásait tekintve pedig hatékonyabb volt. Nagyon szerencsés volt, hogy a második játékrészben pályára lépők is igyekeztek még hozzátenni a csapat játékához. Az utolsó percig izgalmas mérkőzésen a korábban mindig kultúrált, jó futballt játszó hazaiak a kelleténél gyakrabban „tartottak oda” és ennek eredményeként két vendégjátékost is sérülés miatt kellett lecserélni.
Az ifjúságiak mérkőzésén Dunavecse – Lakitelek 4:1
A lakiteleki fiatalok ezúttal eléggé szétesően játszottak. Alig akadt közöttük olyan, aki folyamatosan a tudásszintjén játszott. Alig, vagy csak ritkán sikerültek a passzok, hiányzott az összjáték a csapatrészek között. Amikor Polyák Sándor 2:0 állásnál szépített, még látszott remény, de a hazaiaknak sikerült újabb gólokat szerezni, amivel el is döntötték a maguk javára a mérkőzést.
Terjéki Ferenc
|