Lakiteleki helyzetek, majd gól vezette be a mérkőzést. Előbb Kovács Péter lendült meg egy Fórizs Istvántól kapott remek labdával és a tizenhatos sarkától nagy erővel, centiméterekkel a hosszú alsó sarok mellé lőtt. Ezt követően Oláh Dánielnek volt egy elkapkodott lövése, majd Fórizs István került helyzetbe. Jobboldali támadásnál késlekedett a lövéssel, majd kissé már kisodródva, közelről gyengén az oldalhálóba lőtt. Oláh Dániel jóvoltából aztán megszületett a vezetés. Mintegy tizennégy méterre a kaputól középen lecsapott egy lepattanó labdára. Már csak a kapussal állt szembe, amikor két-három lépés után, a legrutinosabb csatárokat „megszégyenítve” a fiatal játékos fantasztikus nyugalommal laposan a kapuba vágta a labdát. (1:0) Ezt követően előbb Magyar Péternek volt helyzete. Nem először ment el a jobb oldalon, jól húzott kapura, ám a lövéssel késlekedett, és végül az oldalhálóba helyezte a labdát. Nem sokkal később a félidő legnagyobb helyzete maradt ki. Fórizs István két csel után nagyszerűen játszotta be középre magát, majd amikor már csak a kapussal állt szembe, a tőle elvárható higgadt megoldás helyett ballal mintegy tizennégy méterről mellé lőtt. A következő helyzetnél Kovács Péternek ismét csak szerencséje nem volt. Átkeveredve a jobb oldalra legalább huszonöt méterről vágta kapura a labdát, de lövése sajnos a hosszú, felső kapufán csattant. A támadónak volt még az első, majd a második félidőben is legalább három olyan lövése, amelyet az utolsó pillanatban sikerült némi szerencsével a védőknek blokkolniuk. Kis szerencsével később Mata József is betalálhatott volna. Majdnem a térfél közepéről, kissé jobbról nagy erővel lőtt, a kapus is csak nézte, de a labda centiméterekkel a hosszú sarok fölé szállt.

A első félidőben a hazaiaknak is volt három helyzete. Egy jobboldali lapos lövésbe a lakiteleki kapus csak beleütni tudott. A labda pont középre tartott, de Tóth Sándornak sikerült megelőznie a labdára lecsapni akaró támadót. Egy hasonló helyzetből aztán megszületett az egyenlítés. Ezúttal magasabban szállt a labda a hosszú oldal irányába, a kapus ebbe is beleért. A labda ezúttal a kapufáról vágódott középre, ahol egy támadót talált, aki senkitől sem zavartatva közelről az üres kapuba helyezett. (1:1) A harmadik helyzet is a hazaiak, első félidőben igen erős jobboldaláról indult. A tizenhatoson belül került lövőhelyzetbe az egyik hazai támadó, de Juhász Józsefnek önfeláldozó belevetődéssel az utolsó pillanatban sikerült mentenie.

A második félidőben a lakiteleki fölény ellenére a hazaiak szerezték meg a vezetést. Egy tömörülésnél, balról a hosszú kapufa irányába emelt labdát a hazaiak csereként beállt játékos edzője fejelt közelről kapura. A labda a kapufáról hullott a túloldalra. A vendég kapus fölött átszállt, és egy kapuval szemben álló támadó elé került, aki nem hibázott, a védők között a kapuba talált. (2:1)

A vendégek részéről Magyar Péter, Kovács Péter és Verebélyi Gábor is veszélyeztetett. Utóbbi mintegy húsz méterről a kapuval szemben lőhetett tisztán, de nagyon elkapkodta, a labda lecsúszott a lábáról. Elhamarkodott lövése volt a csereként beállt Kertész Krisztiánnak is. Lettek volna megjátszható társak, de ő a tizenhatos közeléből gyengén fölé lőtt.

A legnagyobb helyzetet ebben a játékrészben is Fórizs István hagyta ki. Egy huszonegy méterről gyorsan elvégzett szabadrúgásnak köszönhetően ezúttal is tisztán került szembe a kapussal, de mintegy tizenkét méterről a kapufa tövét találta el. Ami a tiszta helyzetből nem sikerült, az sikerült egy lepattanóból. Egy jobboldali támadást követően a védőkről átvágódott a labda a hosszú sarok irányába. Verebélyi Gábor egy védővel együtt igyekezett elérni. A támadó önfeláldozóan, végül szinte a kapufára feltekeredve kotorta be az egyenlítő találatot. (2:2) Ezt követően Fazekas Zoltánnak is volt még helyzete, ám kissé laposan és mögé kapta a labdát ezért nem tudta fejjel jól a kapura irányítani.

Ebben a játékrészben a hazaiak finom előre, illetve felívelésekkel veszélyeztettek ezúttal elsősorban középen és a baloldalon. A lakiteleki védelem többnyire jól állta ezeket a próbálkozásokat, ám egy esetben mintegy tizennyolc méterről egy lecsúszott beadás magasan a hosszú oldali kapufát találta el. Csak a szerencsén múlott a dolog, mivel a vendég kapus a labdára vetődött ugyan, de nem érte volna el.

Összességében egy kissé más megközelítésben azt lehet mondani, hogy igazán rosszul senki nem játszott a lakiteleki együttesből. Többen persze nem hozták a legjobb formájukat, önmagukhoz, az elvárhatóhoz képest alul teljesítettek, és ennek következtében a megszokottnál kissé szétesőbben játszott a csapat. A legnagyobb hibaként, a kihagyott tiszta helyzeteket, illetve azt lehet megemlíteni, hogy az átadások hol gyengére, hol elérhetetlenül erősre sikerültek. Mindezek alapján igazat lehet adni Ézsiás Gábor edzőnek, aki úgy fogalmazott, hogy „magunkra húztuk az ellenfelet.” Ilyen szempontból vélhetően komoly tanulságokkal szolgált ez az összecsapás. Nem sokon múlott ugyanis, hogy a csapat alulmarad. Ezzel kapcsolatban pedig ismét csak Ézsiás Gábort lehet idézni, aki azt mondta, hogy „lehet veszíteni, de akkor, ha jobb az a másik csapat.” A következő hazai mérkőzésen a hálás közönségének remélhetően sikerül majd újra bizonyítani. Addig se feledjük, amire a csapat szakvezetője ugyancsak kitért, hogy tudniillik a hét mérkőzésen át tartó veretlenségnek persze örülni is lehet.

Az ifjúságiak mérkőzésén Jakabszállás – Lakitelek 4:4

A hazai csapat az élen állóval azonos pontszámban a második helyen állt. Nem ígérkezett tehát könnyűnek ez az összecsapás. Ennek ellenére kétszer is a lakiteleki csapat vezetett. Ezt követően ugyan kétszer is hátrányba került, végül sikerült a döntetlent kiharcolnia. A hazaiaknak az akarata, elszántsága volt talán valamivel nagyobb. Minden esetre helyenként elég durva erőfutballt játszottak, amivel nagyon meg lehet nehezíteni az ellenfél helyzetét. Ilyen körülmények között az elért eredmény mindenképpen sikernek számít.

Terjéki Ferenc