A mérkőzés során végig inkább a lakiteleki csapat volt fölényben, de ez legfeljebb a mezőnyben érződött. A játék első felében még Lángos Lászlónak és Kovács Péternek akadt néhány védők által az utolsó pillanatban blokkolt lövése, de a kapust a teljes kilencven perc alatt sem sikerült senkinek próbára tennie. Elsősorban a hatékony támadások középpályás támogatása hibázott.
Igaza volt Ézsiás Gábor edzőnek, amikor azon kesergett, hogy hiába van a csapatnak két lehetséges irányító középpályás is, ha nem lehet biztosan számolni velük. Mata József komoly munkahelyi elfoglaltság, Aczél Péter pedig sérülés miatt hiányzott.
Érthetőek voltak a szakvezető szándékai, amikor Fórizs Istvánnak többszöri kísérletezés következtében ezúttal is a középpályán keresett helyet. Ezen a mérkőzésen azonban bebizonyosodni látszott, hogy a még ma is gólerősnek számító támadó játéka, amint azt ő maga is érzi, ezen a poszton az ellenfél számára szinte veszélytelen. Meg-megtartja a labdát, többnyire nehezen tudják elvenni tőle, de a vele szemben törvényszerűen elkövetett szabálytalanságok messze a mezőnyben történnek és ennek következtében a kapura veszélyes helyzetek kialakulásának lehetősége is kevesebb- miközben, mint a kapu közelében szinte egyetlen, rutinos megoldásra képes támadó nagyon hiányzik.
A második játékrész közepétől némileg veszített lendületéből a lakiteleki csapat. Molnár Arnold beállása hozott ugyan némi változást, ennek azonban a mérkőzés kimenetelére ezúttal nem volt hatása. Valószínű, hogy az lett volna a megoldás, amit megpróbált. Átlövési kísérletei azonban messze elkerülték a kaput. Egy élesen belőtt szöglete azonban komoly veszélyt jelentett, az így kialakult kapu előtti kavarodásból azonban a védők kerültek ki győztesen.
Minden körülményt figyelembe véve a lakiteleki együttesnek a legkomolyabb gólszerzési lehetőségét egy megítélt büntető jelenthette volna, ám Verebélyi Gábor fellökését követően a játékvezető továbbot intett. Ha volt, ez volt az egyetlen komoly tévedése. Érdekes, hogy tevékenységével ennek ellenére a hazaiak elégedetlensége volt nagyobb. Bár a játékos mozdulata nem közvetlenül a kapura irányult, mélyen a büntető területen belül történt a nyilvánvaló eset.
Ezen a mérkőzésen valószínű, hogy egyik csapat sem hozta a formáját. A lakiteleki együttes támadójátéka sajnos nem volt igazán veszélyes. Nem véletlen, hogy az előre tolt szerepkörben játszók közül említhető teljesítményt nyújtó Kovács Péter is inkább csak a nagytermetű védőkkel a mezőnyben vívott sikeres párharcaival tudta észre vétetni magát. A hazaiaknak a mérkőzés végén volt két említést érdemlő lövése. Egyik egy végig vezetett támadás befejezéseként mintegy húsz méterről; a másik hasonló pozícióból egy szabadrúgás eredményeként. Mindkettő veszélyes helyen közelítette a kaput, Körtvélyesi Ödönnek azonban nem kellett közbeavatkoznia.
Minden körülményt figyelembe véve a döntetlen értékelhető eredmény. Ám mivel a negyedik helyezett kikapott, a dobogóért vívott küzdelemben kifejezetten jól jött volna a lehetséges három pont. A hátra lévő nehéz mérkőzések ellenére persze még így is sikerülhet legalább a jelenlegi pozíciót megőrizni, a dobogó harmadik fokán végezni.
Az ifjúságiak összecsapásán Bugac – Lakitelek 3:3
A lakiteleki csapat játékán nagyon megérződött, hogy csak tartalékosan tudott kiállni. Már elúszni látszott a mérkőzés, amikor 3:2 –re sikerült átvenni a vezetést, ám az utolsó percekben a táblázat végén álló hazaiaknak nagy-nagy örömükre sikerült kiegyenlítenie.
AJÁNLOM AZ OLDALT
