|
28. forduló: Lakitelek – Tiszaalpár 2:2 (1:1)
2009.07.21. 15:55
Ezen az összecsapáson a hazaiak a dobogós pozíció megőrzéséért, a vendégek a lehető legbiztosabb bent maradásért mérkőztek. Az eredmény a dolog presztízsén túl, a szomszédvár együttese számára értékesebb – bár egyelőre a lakiteleki csapat harmadik helyezése is tartható. Annyi bizonyos, hogy ezúttal a szerényebb képességű szomszédok jobb felfogásban, az edzői utasításokat minden bizonnyal fegyelmezetten betartva, céltudatosabban játszottak. Az első félidő nagy része kellemetlen esős, hűvös időben telt. A játék nem igazán tüzelte fel sem a játékosokat, sem pedig a didergő nézőket. Mintegy húsz percet kellett várni az első látványos eseményre. Majdnem a középvonaltól indulva Mata József és Kovács Péter lendültek támadásba a baloldalon, és a végén az akciót elindító középpályás nagyszerűen az ellenfél kapujának a hosszú oldalába talált. (1:0) Remekbe szabott támadás és szép gól volt. Úgy tűnt, reménykedni lehet a hasonló folytatásban, de hiába, mert nem sikerült. A biztosabb, rövidebb passzok, a megfontolt támadásszövés helyett célt tévesztett, messze felrúgott labdák jelentették a hazai próbálkozásokat. Elkapkodott lövések, saját társakkal történő ütközések, utaltak csupán a lakiteleki csapat igyekezetére. A megmozdulások mind arra figyelmeztettek, hogy nem célszerű a játékból kihagyni a társakat. Szinte törvényszerű volt, hogy egy védekező középpályás poszton elveszített labdából két átadás után kiegyenlítettek a vendégek. (1:1) Lehetett keseregni azon, hogy egy perccel korábban a játékvezetőnek ki kellett volna osztania a sokat szabálytalankodó alpári balhátvédnek a második sárga, majd a piros lapot – de hát nem tette. Mint ahogyan később nem tette a másik vendég szélsőhátvéd esetében sem. Pedig ketten legalább öt sárgalapos szabálytalanságot követtek el. Megúszták kettővel. Mindezek ellenére nem lehet azt állítani, hogy durva lett volna a mérkőzés; de olyan taktikai szabálytalanságok történtek sorozatban, amelyeket a támadás megállítása érdekében a sárga lapot vállalva szoktak elkövetni.
Az említett távoli, céltalan, de mindenképpen eredménytelen lövések mellett volt azért két tűzijáték is a vendégek kapuja előtt. A vert helyzetben lévő kapus helyett mindkétszer fejjel a védők mentettek.
Volt néhány szórvány vendégtámadás is, de vagy elkapkodták a lövést, vagy a védők állították meg az akciót. Inkább a gyakran jóindulatúan javukra megítélt szabadrúgásokkal veszélyeztettek. Egy ilyennél a rövid sarkot védő Juhász Józsefnek szinte a levegőben repülve sikerült lábbal mentenie.
Ahogyan előtte, úgy a második félidőben is főként a két szélen vezetett támadásokkal veszélyeztetett a lakiteleki csapat. Elsősorban Lángos Lászlónak két komoly helyzetet is sikerült kialakítania, de éles szögből nem mert lőni, a társ kérésére visszajátszott labdát pedig mindkétszer a védők szerezték meg.
Közben megtörtént az első hazai csere, a baloldali középpályára Aczél Péter helyett Oláh Dániel érkezett. Rövid időn belül meghálálta edzője bizalmát, egy megszerzett labdát mintegy huszonkét méterről laposan váratlanul kapura küldött, és betalált. (2:1) Ismét felcsillant a remény, de mint utóbb kiderült, a csapat ezzel befejezte a gólszerzést. Nem úgy a szerencsés vendégek. Egy alapvonaltól sem távoli, az oldalvonalhoz közeli, jóindulattal megítélt szabadrúgásból betaláltak. (2:2) Ez maradt a végeredmény.
A mérkőzésen látottakat a vendégek több képviselője is úgy foglalta össze, hogy a tiszaalpári csapat többet mozgott, jobban igyekezett. Az eredménynek is láthatóan ők örültek.
A hazai csapat igyekezet helyett érthetetlenül inkább kapkodott. Ézsiás Gábornak még az első félidő vége táján volt egy próbálkozása, hogy a labda „elvagdosásának” elejét vegye, de be kellett látni, hogy Fórizs István visszavonása megtöri a bentebb kényszerülő szélső támadók lendületét, így a második játékrész korábbi felállásában folytatta csapata.
A döntetlen eredmény még nem a „világvége”. A továbbiakban azonban már csak az jelenthet reményt, ha a csapat minden tagja lesz olyan fegyelmezett, hogy nem feledkezik meg arról mi a feladata. Ha az elérhető társak nem keresik egymást, a játék széteső és sikertelen marad. Nem lehet kiiktatni azokat, akiknek a támadásépítés a feladata. Talán furcsán hangzik, de a látottak alapján azt lehet mondani, hogy kevesebb „akarásra”, több egyszerű és biztos megoldásra van szüksége az együttesnek ahhoz, hogy megérdemelt sikert elérje. A következő ellenfél éppen az lesz, amely fegyelmezettségével, szervezettségével kevés híján itthon is meglepetést okozott. Aki használni akar, azt a feladatot igyekszik megoldani, amit edzőjétől kapott. E nélkül elszállhatnak a dobogós remények.
Az ifjúságiak mérkőzésén Lakitelek – Tiszaalpár 3:1
Helyzetek egész sorát kihagyva, sokáig keserves 1:1-es döntetlenre állt a mérkőzés. Győri Sándor újabb, ezúttal kifejezetten okos, majd Gödény Gábor bomba góljával végül sikerült a győzelmet bebiztosítani. A csapatnak komoly a reménye, hogy dobogós helyen zárja a 2008/2009-esbajnoságot.
Terjéki Ferenc
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
