|
TŰNŐDÉS - Gyász, fájdalom, hol van az irgalom?
2011.04.10. 22:07
- Czinege Edit emlékező írása -
Az egész ország tudomást szerzett arról a tragikus, sajnálatos hírről, hogy gyászol Lakitelek. Csütörtök délután óta mély fájdalomban él egy helyi családunk, autóbalesetben elhunyt egy testvérpár, Tereza és Benedek. 7 és 12 éves kisgyermekek… Nincs szó, csak könny és döbbenet! … és a MIÉRT?-ek sora…Válasz nincs... mindenre késő! Őket már fel nem ébresztheti semmilyen hatalmi erő… Mélyen együtt érzek, érzünk valahányan a családdal.
Szeretném átölelni sorban mind! A kistestvéreit gyászoló hét gyermeket, az édesanyát, Mártát, hogy minél több erőt adjak nekik a fájdalom elviseléséhez. Mert nagyon sok erő kell nekik!
Gondolatban most is megteszem! …
A valóságban a saját gyermekeim iránt fokozódott a féltő, óvó aggodalmam. Mint gyermek, anya és nagymama imádkozom a szeretteimért, a lelkükre kötöm, hogy nagyon vigyázzanak magukra, nehogy baja essék bármelyiküknek is! Különös érzés! Másféle aggodalom él néhány órája bennem a kis unokám iránt is, aki nemsokára betölti a 7 esztendőt… Ő is iskolába indul… Sokkal féltőbb lettem…
Láthatjuk, egy villanás, egy figyelmetlen elindulás, és máris megtörténik a baj. Visszavonhatatlanul!
A lelkem nem tud nyugodni, a gondolatok kavarognak a fejemben. Tehetetlen vagyok! De egy néhány óra leforgása alatt másféle érzés is munkál bennem. Döbbenten olvastam azokat a sorokat, melyeket elküldtek nekem, hogy nézzem meg, miként nyilvánulnak meg a honfitársaink a fájdalmunk, a gyászunk közepette!
S most a pedagógus, az újságíró mondatja velem a következőket: a bajban össze kell fogni, meg kell fogni egymás kezét, átgondolni a teendőket, levonni a tanulságot…, nem pedig hadakozni. Nincs értelme a meggondolatlan és megfontolatlan, olykor becsületsértő kijelentéseknek. Mert így csak fájdalmasan lehet felsóhajtani: hát mi még gyászolni sem tudunk!?!
Azt kellene inkább átgondolni, hogy mi legyen a teendő a gyermekek iskolabuszának legbiztonságosabb közlekedésében! Hogy soha többé ne fordulhasson elő ilyen tragédia! Sem itt, sem másutt!
Azt mindannyian tudjuk, hogy hosszú évek óta ez az útvonala a buszjáratnak. A változás csak annyi, hogy most nem megy be a földes dűlőkbe autóbusz; megáll a főútvonal mentén, az Világosi, vagy Szabó dűlőnél a távolsági buszmegállóban, a Határútnál (ahol távolsági buszmegálló nincsen) pedig a főútról lekanyarodva, attól kb. 50 méter távolságra.. Mindkét dűlőn ki van jelölve egy hely a gyermekeknek, ahol a főúttól biztonságos távolságra várakozhatnak. Az oncsai megállónál, ahol a baleset történt, évek óta így szállnak le a diákok, ugyanígy utaznak a gyermekek reggel is és délután is… Szerencsére eddig nem volt baj…
Mint képviselő szeretném javasolni, s megfontolásra felvetni a következőket, hogy többé ne fordulhasson elő semmiféle baleset, tragédia:
– Nem lenne jobb, ha csak úgy szállhatnának le a gyermekek a buszról, hogy nem mehetnek át a nagyon forgalmas 44-es úton? Ez úgy érhető el, hogy aki a kapásfalusi részen lakik, az néhány perccel később érkezik majd haza, akkor, amikor megfordul Világosnál a járatos autó, s a leszállás a lakóhelye felőli részen lesz. Ez a távolabbi megállóknál is érvényes kell, hogy legyen! És ez a felszállásnál is ugyanúgy történjen majd!
– Meg kell ezt az iskolabuszt különböztetni – mondjuk – egy sárga villogóval a jármű tetején! Lehetne rá egy nagy feliratot is festeni, hogy iskolabusz! Vagy ha nem festeni, akkor egy táblával jelölni, jól látható módon, hogy messziről látszódjon: ISKOLABUSZ! Ki is lehetne világítani! Lehetne mobilizáltan a tetőre helyezni, ha nem iskolabuszként funkcionál, akkor le lehessen venni!
Ez nem lenne annyira költséges sem, mint amennyi a haszna!
Számtalan megoldás adódhat!
A távolabb lakó kisdiákokat ezután is így kell szállítani, ha a közös szállítás mellett döntünk továbbra is. Nem hinném, hogy vissza kellene térni a régi idők világába, amikor egy kisgyermek több kilométert gyalogolt, később kerékpározott, hogy reggel 8-ra az iskolába beérjen…
Nos, ebben kellene még egy csomó tanácsot adni, nem pedig egymást bántani! Nem úgy kell keresni a felelőst, hogy kiválasztok egyet-kettőt, arról felelőtlenül összehordok hetet-havat, s majd megköveztetem! Nem erre kellene az energiát fordítani! Hanem a HOGYAN TOVÁBB helyes döntését meghozni! Mert senki ne várja azt, hogy majd felső utasításra születik megoldás! Nem! A megoldás a mi kezünkben van! Az Önében, az enyémben, mindannyiunkéban!
Ha van ötlete, véleménye, azt vesse „papírra”, azt ossza meg velünk!
Itt a gyász pillanataiban arra kérek mindenkit, hogy értékelje át, hogyan segíthet, mit tehet. Csak szeretettel, együttérzéssel, összefogással lehet ezt a tragédiát úgy túlélni, hogy a lelke senkinek se sérüljön még külön… És a segítségre szoruló embertársunkon csak így tudunk segíteni!
A vagdalkozással nem jutunk sehova sem; míg az összefogás, az építkezés, a közös gondolkodás elvezethet a jó megoldáshoz!
Irgalmasságot kérek most minden honfitársunktól, hisz az irgalom az emberi szív egyik legnagyobb cselekedete. Forrása pedig a szeretet. A szív önzetlenségére és nyíltságára van most igen nagy szükség. Erre bátorítok most mindenkit.
2011. április 9-én
Czinege Edit
lakitelek.gportal.hu
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
